Vissza a blogra

Korona kerül félelmeink karanténjára?

Valami megváltozott a világban 2001. szeptember 11.-én. Talán ez volt az első olyan szörnyűséges esemény a Földön, amit százmilliók néztek élőben az internet és a média segítségével. Létezik egy “VIX index” névre hallgató tőzsdei mutató, ami nagyon leegyszerűsítve az mutatja meg, hogy a befektetőknek úgy általában mennyire van épp a zabszem azon a bizonyos testtájékon. (Éppen emiatt “Félelem index”-nek is szokták hívni.) Az elmúlt napokban – csakúgy, mint 2008-ban – ez az index nemhogy megugrott, de nagyjából kiakadt.

Míg néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy „real time” nézzük, ahogyan leomlik a Világkereskedelmi Központ, vagy emberek betegednek meg Kína egy eddig ismeretlen városában, most mindent részletesen az arcunkba tolnak, hogy azt az érzést keltsék bennünk, mi is veszélyben lehetünk. És mit csinálunk? Félünk. Nyaralásokat mondunk le, bespájzolunk tartós élelmiszerekből, miközben alig néhány fertőzött van az országban, és amúgy is 49 éves életkor alatt 0,2% a halálozási arány.

Az információ áramlás fejlődésével alapvetően nem lenne semmi baj, ha ennek a rengeteg információnak nagy része nem lenne negatív, és nem akarna akaratunk ellenére is folyton a figyelmünk középpontjába tolakodni. Herbert A. Simon Nobel-díjas közgazdász felvetése szerint valaminek a bősége szükségszerűen hiányhoz vezet abból, amit a bőség “fogyaszt”. Röviden: szoronghatunk attól, hogy túl sokat tudunk a világról, és szoronghatunk attól is, hogy pont egy olyan információról maradunk le, ami valóban érdekes lehetne. Túl sokat kaptunk a koronából túl rövid idő alatt, és ez átvette az uralmat a józan ész és a realitás felett. Mai nappal sokkal fontosabb szorongási tényezővé vált a koronavírus, mint azon szorongások, amelyek nem ilyen váratlanul következnek be,  és sokkal tervezhetőbbek (például az idős kori elszegényedéstől való félelem).

 

Szorongások

 

Szorongunk attól, hogy kitör egy háború, megöl bennünket az anyatermészet valamilyen természeti katasztrófa formájában, és szorongunk attól, hogy kitör egy pusztító járvány. Nem a járványügyi hatóságok zárnak bennünket karanténba, hanem a saját félelmeink. A XXI. század embere könnyen azt érezheti, hogy ezeknek katasztrófáknak a kockázata ma sokkal magasabb, mint bármikor korábban, holott csak a rendelkezésre álló információk száma nőtt meg radikálisan, a tényleges veszély nem lett nagyobb. Eljutottunk oda, hogy a sok negatív hír mellett pozitív impulzusokkal leginkább a negatív hírek mémjei formájában találkozunk. Átvette az irányítást a koronavírus a mindennapjainkban, a családi, baráti beszélgetésekben, a céges tárgyalásokban, az olimpia és egyéb sportesemények kapcsán, és a vírust övező pánik szépen karanténba zárta a figyelmünket.

 

A valódi problémák

 

A koronavírus egy vitathatatlanul létező dolog. Emberek halnak meg benne. De vajon az a pánikhangulat, ami egy csapásra eluralkodott a világon, vajon mennyire áll arányban a valódi veszéllyel? Indokolja-e bármi azt, hogy lassan már Magyarországon is közelharcot kell vívni egy babkonzervért és egy csomag száraztésztáért? Gondoljuk végig, tényleg nem lesz itthon liszt, a búza nem fog kinőni, és a csirkék is megállnak a növésben? Mind érezzük legbelül, hogy nem oké a reakció, mégis sodródunk vele, és ha mindenki lisztet vesz, mi is azt tesszük.

Ha a pánikkeltés mellett megnézzük a tényeket, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a vírus elsősorban gyenge és/vagy idős emberek számára hordoz valódi kockázatot, a statisztikák szerint 80 éves kor felett nő 10% fölé a halálozási arány. Amíg attól rettegünk, hogy mind meghalunk, kicsit felmentést is adunk magunknak arra, hogy ne kelljen az igazán fontos dolgokkal foglalkoznunk. Ha eddig nem törődtünk az egészségünkkel, vagy a jövőnk biztonságával, most “megnyugodhatunk”, hisz mi értelme van hosszútávú célokat kitűzni, ha közben úgyis kipusztul az emberiség. Hogy csak egy példát említsek, az időskori elszegényedés ma Magyarországon egy nagyságrendekkel nagyobb valós kockázat, mint az, hogy elvisz minket egy eddig ismeretlen járvány. A nyugdíj pánik mégsem jött el, a nyugdíj előtt állók nem vásárolnak tartós élelmiszereket a „kisnyugdíjas karanténra” készülve.

A világvége hangulat ellenére szerintünk érdemes hosszú távra tervezni mind egészségügyi, mind pénzügyi értelemben, mert ha kiderül, hogy évtizedeken keresztül kevésbé fontos félelmekre áldoztuk a figyelmünket, egy napon nagyon nagyon mérgesek leszünk magunkra.

Mi lesz, ha nyugdíjas leszek? Töltsd ki tesztünk!

Mi nem megmondjuk a tutit, hanem segítünk helyesen dönteni. Csináld meg a tesztet, 5 egyszerű kérdés, és látni fogod mi legyen a következő lépésed!

Kezdjük el!